Penna k�zbev�tele �s let�tele: 2004. november 14.
Jogok: Ezennel c�folok minden olyan v�dat, miszerint mindennek b�rmi k�ze lenne a Harry Potter - tagad�shoz.
Megjegyz�s: Ezt a novell�t a „Nem adom a fiamat!” c. igaz t�rt�net alapj�n k�sz�lt, nem valami nagyszab�s� film ihlette, de m�r r�gen gondoltam r�, hogy meg�rom.

�lni b�k�ben

Furcsa volt bel�pni a Grimmauld t�ri h�zba. Most nem az�rt �rkeztem, hogy a Rend tagjaival tan�cskozzunk a k�vetkez� l�p�st illet�en, hiszen a h�bor�nak v�ge.

A h�zban tart�zkod�k felh�tlen�l besz�lgettek, mik�zben Molly Weasley egy t�l s�tem�nnyel j�rt k�rbe, �s k�n�lgatta a jelenl�v�knek, akik sz�vesen fogadt�k a kedvesked�st. Mosolyogva biccentettem mindenkinek, �k pedig hangosan k�sz�ntek v�laszul. Miut�n siker�lt �tv�gnom a kisebbfajta t�megen, fels�t�ltam a l�pcs�n, �s benyitottam az egyik emeleti szob�ba.

- Apu! - rikkantotta a f�ld�n �cs�rg� apr�cska l�ny. Meghatottan mosolyogtam vissza r�.

- Eh, Remus… - t�p�szkodott fel mell�le Mundungus - Ha a l�nyod csak p�r �vvel id�sebb lenne, elvenn�m feles�g�’, az oszt�n biztos.

Pr�b�ltam valahogy visszafogni a nevet�st, mert f�ltem, megs�rten�m vele. B�r j�l tudtam, nem az az ember, aki ilyesmi�rt megharagszik.

- Mundungus, Corin k�t �ves.

N�h�ny pillanatnyi elm�lked�s ut�n b�logatva felelt:

- Igen, az�’ mondom.

H�t, igen. A „n�h�ny �v”, �gy t�nik, egy el�gg� relat�v fogalom. Felnevettem, �s megr�ztam fejem, mik�zben elk�pzeltem, ahogy Mundungus t�rdre ereszkedik a mind�ssze nyolc �ves l�nyom el�tt, �s egy fedhetetlen ismer�s�t�l szerzett gy�r�t ny�jt �t neki.

- K�sz�n�m, hogy vigy�zt�l r�. - sz�ltam v�g�l h�l�san, �s kezemet kal�z mosoly� bar�tom v�ll�ra helyeztem.

- Ugyan m�’! B�rmiko’ m�sko’ is nagyon sz�vesen. - viszonozta vigyorogva a gesztust, �s kiballagott a szob�b�l. Egy ideig m�g n�ztem a csukott ajt�t, majd leguggoltam Corin mell�.

- J�tszol Velem? - n�zett fel r�m azokkal a csillog� szemeivel, mik�zben apr� kez�ben egy �veggoly�t tartott, a t�bbi szertesz�t hevert k�r�l�tte.

- Persze. Mit j�tszunk? - �ltem le mell� �rdekl�dve.

- Odaguj�tom, Te meg visszaguj�tod. - sz�gezte le hat�rozottan.

- Rendben. - feleltem komolyan, �s teljes�tettem a parancsot. N�ha egy-egy nagyobb gur�t�sn�l a goly� ut�n vet�dtem a l�nyom boldog kacaj�t�l k�s�rve. Term�szetesen nagyon elt�loztam, de ett�l lett az eg�sz sz�m�ra annyira mulats�gos.

Ahogy figyeltem �t, el sem tudtam hinni, hogy nem �n vagyok a val�di apja. Hogy egy p�r, akiket soha nem ismertem, �k adt�k nekem. Nekik k�sz�nhetem, hogy van egy gyermekem, aki most m�r t�nyleg az eny�m, ami�ta csak elhoztam az �rvah�zb�l f�l �ves kor�ban. Vagy tal�n m�g r�gebb �ta? Tal�n ami�ta megsz�letett? Nem is �rdekes. A l�nyeg, hogy �n vagyok az apja. �n fogom felnevelni, �s �n vigy�zok r�. N�ha majd d�h�s lesz r�m, azt�n majd r�j�n, hogy mindent csakis �rte tettem.

- Most m�st j�tszunk. - jelentette ki hirtelen.

- Micsod�t? - f�rk�sztem g�mb�ly� arc�t teljes figyelemmel.

- S�jk�nyos kij�jj�nyos megment�set. - n�zett a szemembe feltekintve elm�ly�lt tev�kenys�g�b�l, amelyben egyenk�nt rakosgatta be az �veggoly�kat egy kis tariszny�ba. B�lintottam, � pedig el�vett egy r�gi bab�t, �s egy j�t�ks�rk�nyt.

- Honnan van ez? - mutattam r� a z�ld �llatra, ami nagyon ismer�snek t�nt.

- Onnan. - mutatott az egyik k�zeli polcra.

A torkom kiss� �sszeszorult. Sirius szob�j�ban voltunk, ez pedig az � s�rk�nya volt, amit kisebb kor�ban mindig mag�val hurcolt.

- Ez lesz a v�j. - huppant fel Corin, s�t�t haj�t a f�le m�g� igaz�totta, �s egy sz�k mell� �lt, mik�zben az aktu�lis kir�lyl�nyt az �l�k�re helyezte. - Te jeszej a s�jk�ny.

- Mindj�rt gondoltam. - keltem f�l mosolyogva, �s megragadtam a j�t�k�llatot.

- Jabolj el! - sz�l�tott fel kih�zva mag�t. �that� mosolyomb�l egy percig sem engedtem.

- De ez a v�r a s�rk�ny�, nem? Akkor m�r elraboltalak. - �rveltem f�l�nyesen.

- Nem! Ez a kij�jj�ny v�ja. - felelt rezzen�stelen�l.

- �rtem, �rtem. - emeltem fel kezeimet v�dekez�en.

- Apa! - ki�ltott ism�t. Azonban ez most nem nekem sz�lt…

Az ajt� fel� n�ztem, ahov� a tekintet�t szegezte. Perselus �llt ott minket figyelve. Lassan fel�lltam, odas�t�ltam, �s magamhoz �leltem.

- J�, hogy itt vagy. - s�gtam a f�l�be. Homlokon cs�kolt, majd l�gyan eltolt mag�t�l, �s a l�ny�hoz l�pett, aki karjait fel� ny�jtotta �lt�ben.

- Gyeje Te is j�tszani! - rikkantott �that� mosollyal, �s olyan csod�lattal n�zett Perselusra, mint b�rmikor m�skor. � let�rdelt mell�, �s besz�lgetni kezdtek. Hossz� perceken �t figyeltem �ket n�m�n az ajt�f�lf�nak t�masztva v�llamat. �ket, a k�t legfontosabb embert az �letemben…